A Legionella baktérium

Legionella 2007,03,11 016
Legionella telepek GVPC táptalajon

Az Amerikai Légionáriusok Philadelphiában megrendezett nagygyűlésén 1976-ban 221 személy betegedett meg tüdőgyulladásban, és a betegek 15%-a meghalt. A tüdőgyulladásokért felelős, addig ismeretlen baktériumot a következő évben izolálták és Legionella pneumophila-nak nevezték el. A járványügyi vizsgálatok során megállapították, hogy a kórokozó a szálloda légkondicionáló berendezésének párásítójából került aeroszol formájában a levegőbe.

A súlyos tüdőgyulladással is járó legionárius megbetegedés kóroki ágensei, azaz okozói a Legionella baktériumok alacsony csíraszámban bármilyen vízi környezetben előfordulhatnak, egészségügyi kockázatot természetes előfordulási helyükön azonban igen ritkán jelentenek. Amikor a természetes vizekből a baktériumok olyan vízrendszerekbe kerülnek, ahol a szaporodásukhoz szükséges feltételek adottak, jelentősen megnő a betegség kialakulásának kockázata.

A Legionella törzs tagjai aerob Gram-negatív poláris, vagy szubpoláris csillós pálca alakú szervezetek. A legionellák sejtfala nehezen festődik. Növekedésükhöz L-cisztein és vas-sókra van szükség, tenyésztésbe elég nehezen vonhatók.

A Legionellaceae családba tartozó legionelláknak nagyjából 60 faját ismerjük, eddig harmadukról bebizonyosodott, hogy képes humán megbetegedést okozni. A legtöbb, jelenleg 16 ismert szerotípussal a megbetegedésekért legnagyobb arányban felelős Legionella pneumophila faj rendelkezik.

A Legionella micdadei immunszupprimált, elsősorban transzplantált betegeket fertőz. A L. pneumophila és a L. micdadei mellett a L. bozemanii, L. dumoffii és a L. longbeachae a leggyakoribban azonosított kóroki ágens a legionellózis esetében.

A L. pneumophila számos különböző vízi szervezettel (pl. protozoákkal) asszociált kórokozó, fakultatív intracelluláris parazita.

A legionellák egészségkockázatának szempontjából említésre méltók továbbá még a „Legionella-szerű amőba-patogének”, amelyek nem tudnak a hagyományos Legionella-specifikus táptalajokon növekedni, így a betegség diagnosztizálása a szokásosnál is komolyabb kihívást jelenthet.

A Legionella baktériumok a kórokozót terjesztő közegekből háromféle mechanizmussal juthatnak be az emberi szervezetbe:
– inhalációval (ez a legjelentősebb)
– aspirációval
– direkt kontaktus útján.

Az 5 μm-t meghaladó méretű vízcseppek a felső légutakig jutnak el csupán, ahol a legionellák nem tudnak megtelepedni így maximum a legionellózis nem pneumóniás formájáit okozhatják csupán. A baktériumok az tüdő alveolusokba kerülve tüdőgyulladást okozhatnak. Az alveolusokba már csupán az elég kicsiny, mindössze 1-3 μm átmérőjú aeroszol juthat be. A baktérium az alveoláris makrofágok speciális receptoraihoz kötődik, bejut a sejtbe és intracellularisan szaporodik.

Az alábbi angol nyelvű videó bemutatja a legionellák ferőzési mechanizmusát és életciklusát:

LegionellaKontroll