Hálózati hideg- és melegvíz

www.trendir.comHálózati hidegvíz

A közműves vízellátás által szolgáltatott ivóvíz tartalmaz legionellákat: felszíni eredetű vizekben a Legionella baktérium, ha alacsony koncentrációban is, de jelelmzően jelen van. Rétegvíz esetén a felszínre hozott víz elvben nem tartalmaz legionellát, azonban a vízkezelési technológia miatt a közműhálózatba kerülő vízben már nem lehet kizárni a baktérium jelenlétét.

A közműhálózatba jutatott víz klóros fertőtlenítése még olyan koncentrációval történik, ami a legionellák ellen nem elég hatásos. Így az ivóvízben számítani kell a legionellák jelenlétére alacsony csíraszámban. A hidegvíz-rendszerekben a legfontosabb megszüntetni azon körülményeket, amelyek között a legionellák akár csak a rendszer egy kis részén is elszaporodhatnának.

A fő feladat tehát a tápanyagot tartalmazó szennyeződések kiülepedésének, ill. a legionellák szaporodásához szükséges hőmérsékletnek az elkerülése. Kiülepedéssel nagy vízterű berendezésekben, úgymint pl. tartályokban, és a túlméretezett, vagy rendszeres átöblítés nélküli vezetékszakaszokban lehet számolni.

A hideg víz hőmérséklete két perc után egyik kifolyónál sem lehet magasabb 20°C-nál. A legionellák szaporodási feltételeinek csökkentése érdekében a vízrendszer legyen lehetőleg minél kisebb térfogatú, és kerüljön minél gyorsabb átöblítésre. A hálózat nem tartalmazhat rendszeres átöblítés nélküli, ún. „vak” ágakat. A rendszerben sehol sem szabad továbbá olyan szerves anyagokat használni, amelyek a legionellák vagy egyéb baktériumok tápanyagául szolgálhatnak.

1336647_96266110Használati melegvíz-rendszerek

A használati melegvíz előállítása történhet egyedi és központi melegvíz-termelőkben.

A legfeljebb 150 liter térfogatú egyedi melegvíz-termelőket a szakirodalom a Legionella-fertőzések szempontjából kockázatmentesnek tartja. Ugyanakkor Magyarországon fordult már elő olyan megbetegedés, amelyet valószínűsíthetően tartósan használaton kívül állt egyedi villanybojlerből származó vízből képződött aeroszol okozott.

Az egyedi melegvíz-termelők működhetnek átfolyós és tárolós üzemben. Az átfolyós melegvíz-termelőkben a legionellák szaporodásának feltételei általában nem alakulhatnak ki.

Bármilyen tárolós rendszerre igaz, hogy a tároló térfogat különböző tartományaiban változik a víz hőmérséklete valamint az áramlási sebessége is. A vízkőből, korróziós termékekből és a kiülepedett lebegő anyagokból álló üledékben kiváló feltételek alakulhatnak ki a biofilm képződéséhez és a legionellák szaporodásához. A lerakódás hőszigetelőként is működhet, így akár védelmet nyújthat a baktériumok számára az időszakos hőfertőtlenítéssel szemben is.

A baktérium elszaporodásának szempontjából a kiterjedt, sokszor rosszul kivitelezett és üzemeltetett, a védekezésnek semmilyen szempontból meg nem felelő rendszerek jelentik az igazi kockázatot.

Ha a használati melegvíz-fogyasztóhelyek távol vannak a termelőtől, cirkulációs vezetékrendszert kell kiépíteni. Az elégtelen cirkulációjú használati melegvíz-rendszerekben minden feltétel adott a legionellák elszaporodásához: a nagy vízterű, elhanyagolt állapotú használati melegvíz tárolók, az előremenő víz elégtelen hőmérséklete, a beszabályozatlan cirkuláció, valamint a pangó vezetékszakaszok.

A legionellák elszaporodása elleni védelem használati melegvíz-rendszerekben alkalmazható legcélszerűbb eszköze a megfelelő hőmérsékletek betartása. A kérdésben hazai előírások hiányában a hasonló műszaki gyakorlat miatt a német Gáz és Vízügyi Egyesület előírását tekinthető (DVGW W551) mértékadónak: amennyiben a HMV-rendszer kettőnél több lakást lát el, vagy a beépített tárolótérfogat meghaladja a 400 litert, akkor a használati melegvíz névleges hőmérséklete legalább 60°C legyen, és a hőmérséklet az elosztó- és cirkulációs hálózat egyik pontján sem csökkenhet 55°C alá. A cirkuláció nélkül maradó vezetékszakaszok térfogata nem haladhatja meg az egy litert. A rendszer azon részeit, amelyekben az előírt hőmérséklet üzemszerűen nem tartható fenn naponta egy alkalommal 60°C fölé kell melegíteni. Az elszigetelten álló HMV fogyasztókat célszerű egyedi melegvíz-termelővel ellátni. A különböző vízvételi helyeken egy perc elteltével mért legalacsonyabb és legmagasabb vízhőmérséklet értékek közti különbség nem lehet több, mint 10°C. Az ennél nagyobb különbség jelezheti a rendszer beszabályozatlanságát, a szigetelés hiányát, vagy a hideg víz visszaáramlását a melegvíz-rendszerbe.

SONY DSCA megfelelő üzemeltetés feltétele továbbá, hogy a hőtermelő és a tároló mérete legyen összhangban. A tároló legyen üríthető, és rendelkezzen olyan méretű tisztítónyílással, amely lehetővé teszi teljes belső felületének tisztítását.

Ha a rendszer egészét, vagy valamely más alapvető elemét egy hétnél hosszabb ideig nem működtetik és ezért hőmérséklete 55°C alá csökken, használat előtt a rendszerben tárolt meleg vizet egy óraára legalább 60ºC-ra kell melegíteni.

A házi vízrendszerek perifériás részeibenszaporodó legionellák jelentette kockázat csökkenthető a vízvételi helyek rendszeres használatával. A ritkán használt kivezetések hetenkénti, néhány perces átöblítése jelentősen csökkenti az onnan kijutó legionellák számát.

Amennyiben a használati melegvíz-rendszerek Legionella kockázatának kontrollja nem valósítható meg a szükséges hőmérsékletek betartásával, biocid kezelést is lehet alkalmazni. A biocid adagolása történhet automatikusan, vagy alkalmi fertőtlenítés esetén külön beavatkozásra. Bővebben erről a lehetőségről az Európai Útmutatóban olvashat.

Arany színű csapA vezetékes vízben a legionellák elszaporodását, vagy az expozíciót befolyásoló legfőbb tényezők: 
– rossz vízminőség és vízkezelési hibák
– ivóvíz természetes mikrobiótája
– a vízhálózat beszabályozottságának hibái: pangó vízszakaszok, alacsony áramlási sebesség
– a vízhálózat, ill. a szerelvények anyaga (mikrobiális növekedés, ill. biofilm képződés szempontjából)
– nem megfelelő, vagy nem elég hatékony vízkezelés, -fertőtlenítés
– 25-50°C közötti vízhőmérséklet
– biofilm jelenléte
– tápanyagok mennyisége és minősége
– aeroszol képződés

A határértékekről

A „Legionella-rendelet” megjelenéséig – a nemzetközi ajánlások alapján – úgy tartották a szakemberek, hogy 1 000 TKE/l azaz a csíraszám, amely felett a vizes rendszer már közegészségügyi kockázatot jelent a Legionella-szennyezettség miatt és kockázatcsökkentő beavatkozás szükséges. 10 000 TKE/l pedig az azonnali kockázatkezelés határértékét jelentette. Természetesen kórházak kritikus pontjain, ahol immunszupresszált betegek kezelése folyt, ennél szigorúbb határértékekkel dolgoztak.
Erről bővebben a “Mennyi a Legionella határérték?” c. blogbejegyzésben olvashat.

Készült az „Európai útmutató az utazással összefüggő legionárius betegség felügyeletéhez és megelőzéséhez” c. dokumentum nyomán

Kivonat a W551-ből itt érthető el német nyelven.

 

Nem biztos abban, hogy a rendelet vonatkozik-e Önre?

Kattintson ide!


fotó, fotó

Do NOT follow this link or you will be banned from the site!