GYIK – Leggyakrabban feltett kérdések a legionelláról

A legionárius betegségről

legionárius betegség fő tünete a tüdőgyulladás, amely magas lázzal és változatos extrapulmonális tünetekkel társulva gyakran életveszélyes állapotot okozhat. A betegség 2-10 napos lappangási idő után influenzaszerű tünetekkel kezdődik, majd 12-48 óra múlva hidegrázás, magas láz és fokozódó erősségű, száraz köhögés jelentkezik. A 2-3. naptól kezdődően a tüdőgyulladás tünetei dominálnak. A betegség járhat nehézlégzéssel, valamint tachypnoe-val. A Legionárius betegség központi idegrendszeri és gasztrointesztinális tünetekkel is járhat. A diagnózist komolyan megnehezíti, hogy a legionárius megbetegedést nehéz elkülöníteni egyéb pneumóniától.

Tünetek lehetnek: tüdőgyulladás, magas láz, hidegrázás, száraz köhögés, izomfájdalom, fejfájás, zavartság, hasmenés

Európában a betegség incidenciája az egyes országokban 0 és 30/1 millió lakos között változik évente.

Európai Unióból, és Norvégiából 2015-ben 7000 esetet regisztráltak, a teljes incidencia 13,7/1 millió fő, letalitás 10,0 % volt. Az esetek döntő többségében kóroki ágensként a Legionella pneumophila fajt, annak is elsősorban 1-es szerotípusát azonosították.

Hazánkból 2015-ben mindössze 58 esetet jelentettek (incidencia 5,9/1 millió fő), ami kb. harmada a legionárius betegség kockázatával komolyan számoló országok incidenciájának.

A legionárius betegség leggyakrabban a Legionella baktériumokat aeroszol formájában tartalmazó levegő belégzését követően alakulhat ki.

Az aeroszolt a baktériumokat tartalmazó vízből létrejött, szabad szemmel nem látható apró cseppecskék alkotják. A látható vízpermet tehát nem aeroszol, de természetesen képződhet belőle aeroszol is, ha a párolgáshoz elegendően kisméretű vízcseppekből elpárolog a víz, és így méretük még tovább csökken.

A 4 μm-nél kisebb átmérőjű cseppekből a környezeti tényezőktől függően akár egy másodperc alatt elpárologhat annyi víz, hogy az 1 μm átmérőjűvé váljon. Ilyen kisméretű folyadékcsepp a levegőben lebegve hosszú ideig megmaradhat, és nagy távolságokba eljuthat.

Az 5 μm-nél nagyobb átmérőjű cseppek csak a felső légutakig jutnak, ahol a kórokozók megtelepedni nem tudnak, így a legionellosis nem pneumóniás formáját okozhatják.

Legionella baktériumok az alveolusokba kerülve okoznak pneumóniát, ahova csak a kellően kicsiny, 1-3 μm cseppátmérőjű aeroszol formájában jutnak be. A kórokozó az alveoláris makrofágok speciális receptoraihoz kötődik, bejut a sejtbe és intracellularisan szaporodik.

Legionella baktériummal való fertőződés kockázatát számos tényező befolyásolja:

– Legionella baktériumok jelenléte
– szaporodásukra alkalmas körülmények, például megfelelő hőmérséklet (20-50°C),
– tápanyagforrások, mint az iszap, vízkő, rozsda, algák és más szerves anyagok,
– belélegezhető cseppeket képző és terjesztő eszközök, például vízcsap, zuhany vagy hűtőtorony által kibocsátott aeroszol expozíciója,
– az exponált személyek egészségi állapota és fogékonysága.

Igen.

A Legionella-fertőzés elleni védekezésben a celluláris immunválasznak van elsődleges szerepe.

Fokozott fertőzési veszélynek vannak kitéve a csökkent védekezőképességű személyek, és az idült alapbetegségben szenvedők. Veszélyeztetetteknek tekinthetők a krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD), krónikus cardiovascularis betegségben, vese- és májelégtelenségben, diabetes mellitusban, daganatos betegségben, HIV-fertőzöttek, továbbá a csontvelő- és szervtranszplantáltak, és a magas dózisú szisztémás szteroid, vagy más immunszupresszív kezelésben részesülő betegek.

Hajlamosító tényező az 50 évesnél magasabb életkor, a férfi nem, az erős dohányzás, az alkoholizmus, a posztoperatív és az intenzív osztályon történő kezelést igénylő állapotok.

Ezidáig nem találtak bizonyítékot arra, hogy a kórokozó emberről emberre terjedne. Egyetlen esetben merült fel eddig, hogy esetleg képes lehet a betegség emberről emberre is terjedni. Erről a Mégis képes a legionárius betegség emberről emberre terjedni? szócikk alatt olvashat többet

A legionárius betegség leggyakrabban a Legionella baktériumokat aeroszol formájában tartalmazó levegő belégzését követően alakulhat ki. A több mint 50 különböző Legionella faj jó része – több mint 20 faj – okozhat megbetegedést. A megbetegedésekkel leggyakrabban a Legionella pneumophila fajt hozzák összefüggésbe.

Nem. A legtöbb ember ellenáll a kórokozónak. Járványokban általában az exponált személyek kevesebb, mint 5 %-nál alakul ki a legionárius betegség. A tünetek súlyossága és a magas halálozási aránya miatt azonban komolyan kell venni a betegséget

Nem. A Legionella baktériumok által okozott tüdőgyulladást igen nehéz az egyéb pneumóniáktól elkülöníteni.

A beteget elsőként ellátó orvos felelőssége abban rejlik, hogy a tünetek alapján gondoljon a Legionella-fertőzés lehetőségére. Számos vizsgálati módszer segíti a differenciál-diagnózis felállítását: mikrobiológiai tenyésztés, speciális vér- és vizeletvizsgálat. 

A legionárius betegség intracellulárisan ható antibiotikumokkal kezelendő: így fluorokinolonok illetve makrolidok a választandók. Súlyos esetekben a makrolidok és a fluorokinolonok kombinálhatók egymással. A legionárius betegség terápiájának javasolt időtartama 3 hét.

Általánosságban beszélve elmondható, hogy nem tud úgy legionárius betegség kialakulni, ha valaki vizet iszik. Ahhoz, hogy valaki megbetegedjen, a baktériumnak a tüdőbe kell valamilyen módon kerülni, pl. a legionellát tartalmazó aeroszol belégzésével, vagy aspirációval.

A legionárius betegség kórképe 1976-ban vált ismertté, amikor az Amerikai Légionáriusok Philadelphiában megrendezett nagygyűlésén 221 személy betegedett meg tüdőgyulladásban, és a betegek 15%-a meghalt.

A tüdőgyulladásokért felelős, addig ismeretlen baktériumot a következő évben izolálta az Amerikai Járványügyi Központ (CDC), és Legionella pneumophila-nak nevezte el. A kórokozó a szálloda légkondicionáló berendezésének párásítójából került aeroszol formájában a levegőbe.

A philadelphiai járványról többet a blogban olvashat többet. 

A legionellák természetes és épített környezetben

Igen van. 2015. november 6-án jelent meg a Magyar Közlönyben az EMMI 49/2015. (XI. 6.) rendelete a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve
létesítményekre vonatkozó közegészségügyi előírásokról.
Erről többet a “Megjelent az EMMI Legionella rendelete!!!!!!” és a “Kire vonatkozik az új EMMI Legionella rendelet” c. blogbejegyzésekben olvashat. Az oldalon archívum: “Kötelező kockázatbecslés/kockázatfelmérés kilátásban“, illetve “Kövesse a jogszabályokat, tegyen eleget a jogi követelményeknek….” szócikkek alatt.

Nem. A legionellák ubikviter szervezetek, azaz természetes vizi környezeben – forrásokban, folyókban, tavakban és tározókban – és talajban alacsony csíraszámban jellemzően megtalálhatóak.

Kertészkedéssel összefüggő legionárius betegséget is írtak le már, amelynek kapcsán virágföldből izolálni lehetett legionelllát (pl. L. longbeachaei).

A kockázat megnőhet, ha mikroorganizmusok a természetes vizekből olyan helyekre juthatnak, amelyek mesterséges rezervoárt képeznek számukra (városi csatornázott víz, magánházak vízrendszere, stb.).

Igen kicsi ennek a valószínűsége. Természetes környezetben a legionellák jellemzően olyan alacsony csíraszámban fordulnak elő, ami nem okoz megbetegedést.

Meleg, pangó víz idális környezetet jelent a legionellák számára. A baktérium 20 és 50°C között szaporodik , a hőmérséklet optimuma jellemzően 32°C-40°C között van. Rozsda, vízkő egyes mikroorganizmusok és egyéb élő szervezetek jelenléte szintén pozitív hatással lehetnek a legionellák szaporodására.

A legionellák közegészségügyi kockázatot főleg nyílt rendszerek esetében jelenthetnek, ahol a legionellát tartalmazó vízből aeroszol képződik. Így kockázatot jelenthetnek pl. a hűtőtornyok, a nedves hűtési technológiával üzemelő légkondicionáló berendezések, rosszul kialakított felületi hűtők (pl. split-klíma), épületek hideg- és használati melegvíz-rendszerei (különösen a víz- és energiatakarékosság miatt elterjedt, erős porlasztással és nagy nyomással működő zuhanyrózsák), szökőkutak (főként a beltériek), légnedvesítő berendezések, medencés fürdők (főleg a pezsgőfürdők, mivel ott fokozott az aeroszol képződésének valószínűsége), kerti locsolók, fogászati egységek, ételtároló vitrinek párologtatója, terápiás lélegeztető készülékek, permetezők, tűzoltó rendszerek (sprinkler) stb. Kockázatot jelenthet továbbá minden, olyan 20 és 45°C közötti hőmérsékletű vizet tartalmazó berendezések vagy rendszerek, amelyek működésük, bemutatásuk vagy karbantartásuk közben aeroszolt bocsátanak ki.

Igen. Célunk, hogy olyan körülmények között üzemeltessük a vizes rendszereket, amelyben a Legionella baktériumok nem képesek szaporodni.
Többek között ilyen intézkedések pl. a teljesség igénye nélkül

  •  A hűtőtornyok és evaporatív hűtők megfelelő karbantartása, amelybe beletartozik évente kétszer a tisztítás, valamint a folyamatos és megfelelő biocidos kezelés.
  • A használati melegvíz a hálózat minden pontján 55°C feletti vízhőmérséklet tartása. A tartálytól legtávolabbi ponton sem lehet alacsonyabb a használati melegvíz hőmérséklete, mint 50°C, tehát figyelni kell rá, hogy a hálózaton belül ne legyen nagy a hőmérsékletesés. Fontos továbbá az esetleges pangás elkerülése rendszeres műszaki felülvizsgálattal, ill. kifolyatással, illetve tárolós rendszereknél a HMV tárolók rendszeres tisztítása.

Nem. Abban az esetben pedig különösen érdemes a tárolós rendszereket legalább 60°C-on üzemeltetni, amennyiben olyan személyek is használják a melegvizet, akik veszélyeztettek, vagy fokozott kockázatnak kitettek.

A magas hőmérsékleten való üzemeltetéskor azonban ügyelni kell a forrázás-veszélyre, főleg abban az esetben ha a melegvizet kisgyermekek, vagy idős személyek is használják.

Speciális tisztítási eljárásokkal és vízkezeléssel csökkenthető a rendszerekben a Legionella-csíraszám. A legtöbb esetben a fertőtlenítés vagy valamilyen vegyszerrel (általában ez valamilyen klór alapú fertőtlenítőszert jelent), és/vagy a víz hőmérsékletének megemelésével történik.

Igen. Azonban a bizonyítékok arra utalnak, hogy a kisebb rendszerek – és ilyenek általában az otthoni vízmelegítők – kisebb eséllyel okoznak megbetegedést, mint a nagy rendszerek, amilyenek általában a kórházak, munkahelyek, szállodák, középületek stb. Ennek ellenére a melegvíz hőmérsékletének magasan (legalább 60°C-on) tartása elsődleges az otthoni, tárolós vízmelegítők esetében is.

Hűtőtornyok és a legionellák

A nedves mosók lehetnek légkezelők és nedves (evaporatív hűtők). Légkezelőkben a levegő hőmérsékletét is a beporlasztott víz segítségével kívánják beállítani, a nedves hűtőben a cél a beporlasztott víz hűtése.

A nedves mosókról, mint Legionella baktérium szempontjából kockázati közegről többet olvashat az oldalon.

Evaporatív (nedves vagy elpárologtató) hűtőkben a cél a beporlasztott víz lehűtése. A nedves hűtők vize általában valamilyen technológiai vagy komfortcélú gépi hűtőberendezés kondenzátorán melegszik fel, a visszahűtött víz feladata pedig ezen kondenzátor hűtése. A függőleges kialakításuk miatt elterjedten alkalmazzák rájuk a hűtőtorony megnevezést is.

A víz hűtését végző evaporatív hűtőkben a levegő áramlása függőleges, felfelé mutató irányú. A lehulló víz a levegővel szembeáramlik. A porlasztókeretek felett általában cseppleválasztó lamellák találhatók. A légkezelőkkel ellentétben az elpárologtató hűtőkben gyakran alkalmaznak valamilyen töltetet – pl. Rasching-gyűrűket vagy fagerendákból álló rácsozatot, – amelyek feladata a hőátadó felület megnövelése. A beporlasztott víz a tölteten csepeg le. Az elpárologtató hűtőkben más – szűrő, külső hőforrással kapcsolatban álló hűtő vagy fűtő hőcserélő, a légáram térfogatát szabályozó – berendezés nem, legfeljebb csak ventilátor található. A levegő mozgatása történhet ventilátorral, de történhet ventilátor nélkül, csak a felmelegedő levegő által kifejtett felhajtóerő, a kéményhatás következtében. Ventilátort a kisebb berendezésekben alkalmaznak, a technológiai célú nagyobb, például erőművi hűtőtornyokban a levegő a kéményhatás következtében áramlik.

A nedves hűtőtornyok Legionella humán-egészségkockázatáról itt olvashat még

Nedves hűtőtorony lehet nyitott-, vagy zárt-rendszerű

Száraz hűtőtorony: Heller-rendszer

Mindkettőnél lehet természetes, vagy mesterséges (ventilátor) léghuzatú megoldás.

nedves hűtőtornyok bírnak jelentőséggel a Legionella humán-egészségkockázata szempontjából. 

A hűtőtornyokat lehet online és offline is fertőtleníteni.

  •  Az online módszer csak vegyszeres fertőtlenítésből áll, miközben üzemel a hűtőtorony, leállás nincs. Annak ellenére, hogy az online módszer nem tartalmazza a hűtőtorony mechanikai tisztítását, van annyira hatékony, hogy elpusztítsa a Legionella baktériumokat és sokkal biztonságosabb, olcsóbb és gyorsabb, mint az offline módszer. Komoly előnye továbbá, hogy kevésbé korrozív. Egy átlagos online fertőtlenítés minimum 6 órán keresztül kb. 5 ppm szabad klórkoncentráció fenntartása mellett zajlik. További információt az online fertőtlenítésről angol nyelven a “Legionellosis Guideline: Best Practices for Control of Legionella” dokumentumból tudhat meg, amely szabadon letölthető a Cooling Technology Institute oldaláról.
  • Az offline módszer a fertőtlenítés mellett teljes, alapos tisztításból is áll. Hátránya, hogy költséges és néhány komoly veszélyt is hordoz magában.
Erről többet a Hat kulcslépés hűtőtornyok biztonságos fertőtlenítéséhez c. blogbejegyzésben olvashat. 
Dr. Barna Zsófia

Dr. Barna Zsófia

környezetegészségügyi szakember, Legionella szakértő,
a Prevalence of Legionella in premise plumbing in Hungary című cikk egyik szerzője.

Kötelező Legionella kockázatbecslés

2016-tól az EMMI 49 /2015 (XI. 6) rendelet alapján kötelezően kockázatbecslést kell készíttetnie, ha az Ön létesítménye Legionella fertőzési kockázatnak van kitéve.
Do NOT follow this link or you will be banned from the site!

Köszönjük a megkeresést!

Hamarosan felvesszük Önnel a kapcsolatot és megbeszéljük a további lépéseket...