A „Legionella-rendelet” megjelenéséig – a nemzetközi ajánlások alapján – úgy tartották a szakemberek, hogy 1 000 TKE/l azaz a csíraszám, amely felett a vizes rendszer már közegészségügyi kockázatot jelent a Legionella-szennyezettség miatt és kockázatcsökkentő beavatkozás szükséges. 10 000 TKE/l pedig az azonnali kockázatkezelés határértékét jelentette. Természetesen kórházak kritikus pontjain, ahol immunszupresszált betegek kezelése folyt, ennél szigorúbb határértékekkel dolgoztak.
2016. februárjában lépett hatályba a „Legionella-rendelet” (49/2005. (XI. 6.) EMMI rendelet), amely kockázatkezelési intézkedési szintekként határozza meg a határértékeket. A rendelet 3. § (1) szerint a kockázatkezelési intézkedési szint alatt azt a Legionella-koncentrációt vagy 22 °C-on számolt telepszám vizsgálati eredményt kell érteni, amely az egyes, Legionella-fertőzési kockázatot jelentő létesítményekre, közegekre e rendeletben meghatározott értéket meghaladja.
A Rendelet az alábbi kockázatkezelési szinteket különbözteti meg:
- a) figyelmeztető szint,
- b) beavatkozási szint, valamint
- c) azonnali beavatkozási szint.
[table id=3 /]