Célkitűzés:
Egy standardizált módszer kidolgozása a levegő Legionella szennyezettségének értékeléséhez.
Módszer:
Különböző kórházak olyan fürdőszobáit választották ki a vizsgálathoz, amelyekben a hálózati víz Legionella csíraszáma meghaladta a 1000 TKE/l-es értéket. A levegőmintavétel aktív (Surface Air System, SAS) és passzív (Index of Microbial Air, IMA) mintavétellel történt nyolc órás időintervallumban, 1 méteres magasságban, és 50 cm távolságban a vízcsaptól. A víz kétperces kifolyatása után az aktív mintavevővel 200 liter levegőmintát vettek 12 percenként. A passzív mérővel a csíraszámot úgy határozták meg, hogy a 16 minta csíraszámának átlagát nézték (2 mintavételi lemez/óra). A víz Legionella csíraszámát a kísérlet kezdetekor (T0), 4, illetve 8 óra után vizsgálták meg szabványos módszerekkel
Eredmények:
Legionellát három különböző kórházban vett levegőmintából tudtak kimutatni (egyet aktív és kettőt passzív mintavétellel). Ezen kórházak esetén a vízminta Legionella csíraszámának mediánja 30 000 TKE/l volt (1 100 – 43 000 TKE/l). A többi hét kórházban legionellát csak a vízből (medián: 8 000 TKE/l, 1 200 – 70 000 TKE/l) tudtak kimutatni, a levegőből nem.
Következtetések:
Az eredmények arra utalna, hogy a Legionella szennyezettség nem határozható meg csak a levegő mintázásával abban az esetben sem, ha a víz Legionella koncentrációja magas.
forrás: PubMed, kiemelt kép: www.in-pharmatechnologist.com