Használati melegvíz hőmérsékletének szabályozása

vízcsapA mérsékelt égövi viszonyok mellett a legionellák fő rezervoárja az urbanizációval egyértelműen a mesterséges vízi környezet lett, ahol gyakran biztosítottak a fennmaradásukhoz és szaporodásukhoz szükséges optimális környezeti feltételek (pl. megfelelő hőmérséklet, pangó vízterek, élőbevonat képződés, tápanyagok stb.).

A legionellosis kialakulásának mind a legionellák elszaporodása, mind az expozíció szükséges feltétele. A legionellák jelenléte közegészségügyi kockázatot elsősorban azon nyílt rendszerek esetében jelentenek, ahol aeroszol képződhet a legionellát tartalmazó vízből.

Mivel az első feltárt, és egyben legismertebb, 1976-os philadelphiai (Amerikai Egyesült Államok) járvány esetében a légkondicionáló rendszerben elszaporodó legionellák 34 veterán légiós halálát és összesen 221 megbetegedését okozták, a legionárius megbetegedés úgy terjedt el a köztudatban, mint a „légkondicionálók fertőzése”. Valójában a legnagyobb járványok a nemzetközi viszonylatban hűtőtornyokhoz és levegőztetett medencés fürdőkhöz köthetők, de jelentős kockázati közegként tartják számon a hálózati vizet is.

A különböző épített vizes környezetekben a legionellák szaporodását befolyásoló tényezők közül a víz hőmérséklete az egyik legmeghatározóbb. Természetes körülmények között a L. pneumophila szaporodásához a 25 és 45 °C közötti hőmérséklet kedvez. A legionellák 20 °C alatt nem szaporodnak, azonban hosszú ideig – akár több hónapig – is túlélnek még 5 °C-os csapvízben, így azok az ivóvízhálózatot is kolonizálhatják. A L. pneumophila tizedelési ideje 50 °C-on 80-124 perc, 60 °C-on 2 perc, de izoláltak már L. pneumophila-t 70 °C-os melegvízből is.

Összességében egy használati melegvíz hálózatban a Legionella kolonizáció visszaszorításához, illetve kialakulásának megelőzéséhez a rendszer egészében fenntartott állandó 55-60 °C feletti hőmérséklet kellően hatékony megoldást jelenthet. Ezen hőmérsékleti tartományban nem feltétlenül pusztul el valamennyi Legionella baktérium, azonban olyan szinten tartható a csíraszámuk, amely esetében a megbetegedés kialakulásának kockázata alacsony. A használati melegvíz hőmérsékletének a rendszer egészében kellően magas (55-60 °C) értéken tartása tehát a HMV-rendszerek esetében ebből adódóan a Legionella kockázatbecslés egyik elsődleges eszköze.

A víz hőmérséklete egy perces kifolyatást követően valamennyi csapolón haladja meg az 50°C-ot, optimálisan az 55°C-ot. Ahol a forrázásveszély elkerülése érdekében ennél alacsonyabb vízhőmérsékletet kell megvalósítani (pl. egészségügyi vagy oktatási intézmények), ott a hidegvízzel való visszakeverést a csapolóhoz lehető legközelebb kell megvalósítani, pl. kényszerkeverő csaptelepek alkalmazásával. Amennyiben egy termosztáthoz több csapoló tartozik, a termosztát utáni vezetékszakasz térfogata ne legyen több mint 2 liter. Semmiképpen sem szabad központi visszakeverést alkalmazni!

A rendszerben a Legionella csíraszám radikális csökkentésére, illetve a szaporodás megakadályozására a hőfertőtlenítés is alkalmas módszer lehet. Használati melegvízrendszer hőfertőtlenítéséhez a hálózatra menő melegvíz hőmérsékletét legalább 70 °C-ra kell emelni, majd szakaszosan haladva a legtávolabbi csapoló irányából valamennyi kifolyót 3 percig forró vízzel át kell áramoltatni a vízhőmérséklet egyidejű ellenőrzése mellett.

A forrázás elkerülése érdekében, automatikusan induló fertőtlenítési rendszereknél, javasolt olyan időpontban indulnia a fertőtlenítésnek amikor a vízhálózatból nem történik, vagy nem jelentős a használói vízelvétel, illetve a fogyasztók tájékoztatása is elengedhetetlen.

A vízellátó rendszerek használati melegvíz hőmérséklet szabályozására nagy részben arányos szabályozású termosztatikus keverőszelepeket alkalmaznak, amelyek között vannak olyanok a) ahol a melegvíz visszaforgatására recirkulációs csatlakozó van kialakítva és vannak olyanok b) amelyeknél kapcsolástechnikai úton kell kiépíteni ezt a csatlakozást.

A termosztatikus keverőszelepek megfelelő pontossággal a beállításnak megfelelően állítják elő a megfelelő hőmérsékletű használati melegvizet. Ahhoz, hogy ezen kapcsolások esetében mód legyen a termikus fertőtlenítésre, egyrészt szükséges, hogy a recirkulációs vezeték kiépítésre kerüljön, másrészt pedig szükséges beépíteni a rendszerbe egy háromjáratú motoros váltószelepet. Ez a váltószelep egyik állásában teljes keresztmetszetében átengedi a termosztatikus keverőszelep által előállított, előírt hőmérsékletű kevert vizet, majd a vezérlő elektronikába programozásakor vagy paraméterezésekor meghatározott időpontban és időtartamig átvált a másik ágra és elindítja a termikus fertőtlenítést. Ekkor a cirkulációs ágba engedett melegvíz hőmérsékletének minimum 70 °C-nak kell lennie és fertőtlenítési ciklusnak olyan hosszúnak kell lenni, hogy a legtávolabbi pontos is legalább 3 percig meglegyen az előírt hőmérséklet.

Termosztatikus keverőszelepek mellett ma már egyre több helyen alkalmazzák a motoros keverőszelepeket, ahol egy erre a célra fejlesztett vezérlőelektronika a motor pozíciójának szabályozásával szabályozza és a beállításnak megfelelően állandó értéken tartja a kevertvíz hőmérsékletét, másrészt pedig a beállításnak megfelelő időpontban elindítja a termikus fertőtlenítést. Ezen túlmenően ezek a berendezések alkalmasak az események naplózására, hálózaton keresztül programozhatók és az a működési adatok lekérdezhetők.

A keverőszelepekkel kapcsolatos leírás forrása a bandk.hu oldal blogbejegyzése, amely teljes terjedelmében elérhető a B&K Kft. oldalán.

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Így azonnal értesülhet a legfontosabb hírekről.
LegionellaKontroll