Ezen a héten csak pár mondat a Legionella baktérium azonosításáról.
A klinikai gyakorlatban egyértelműen a vizelet antigén alapú azonosítás a legelterjedtebb módja a legionárius betegség felismerésének. A módszer számos előnye mellett egyik komoly hátránya, hogy csak a Legionella pneumophila faj 1-es szerotípusát ismeri fel. Tény, hogy ezen szerotípus okozza a legionárius megbetegedések döntő többségét, de nem szabad az egyéb szerotípusok és fajok jelentőségét sem alábecsülni.
„Mind az emberi, mind a környezeti legionellák azonosításának legelfogadottabb módja a tenyésztés alapú azonosítás. A módszer létjogosultságát fokozza, hogy a kórokozó kitenyésztése a törzs szintű azonosításhoz – és így járványügyi kivizsgálás során a kockázati közeg meghatározásához – a legtöbb jelenleg alkalmazott módszerrel elengedhetetlen.
A molekuláris biológiai módszerek térhódítása ellenére a rutin diagnosztikában a legionellák faji, illetve faj alatti azonosítására, valamint az azonosítás megerősítésére a különböző felületi antigén azonosítás alapú technikák a legelterjedtebbek. Kereskedelmi forgalomban számos szerotipizálásra alkalmas rendszer kapható, amelyek segítségével faji vagy szerotípus szinten azonosíthatók a legionellák különböző fajai. Monoklonális antitest azonosítással (MAb-tipizálás) L. pneumophila faj egyes szerotípusai alatti csoportok is pontosan meghatározhatók, ami már járványügyi érintettség esetén a kóroki ágens és a környezeti rezervoár azonosítására is alkalmassá teheti a módszert Ugyanakkor a legionellák molekuláris alapú detektálására már rendelkezésre áll egy előszabvány∗.
A járványügyi szempontból összefüggő környezeti és klinikai izolátumok összehasonlításának legelfogadottabb módja a fentiek mellett a genotipizálás, mint pl. a ribotipizálás, a teljes genom pulzáló mezejű gélelektroforézis (PFGE), az amplifikált fragment hossz polimorfizmus (AFLP) vagy a különböző polimeráz láncreakció alapú módszerek, úgymint a REP-PCR és az amplifikált rDNS restrikciós analízis (ARDRA). Ma már a több lókusz szekvencia alapú tipizálás (MLST) a legszélesebb körben használt genotipizálási módszer járványügyi kivizsgálásoknál.
Egyes gének, mint pl. a háztartási 16s rRNS gén, és a virulencia mip gén, szekvencia-analízise a legionellák taxonómiai vizsgálatára használatos módszer. A teljes sejt mátrix asszisztált lézer deszorpció/ionizáció tömegspektrometriás analízis (MALDI-TOF MS) alkalmas módszer, a szekvenálás alapú módszerek alternatívájaként, legionellák azonosítására.”
.
∗ISO/TS 12869:2012. Water quality – Detection and quantification of Legionella spp. and/or Legionella pneumophila by concentration and genic amplification by quantitative polymerase chain reaction (qPCR).
.
Forrás: Barna Zsófia „Legionella kolonizáció terjedése és diverzitása épített vízrendszerekben” c. doktori értekezése. A doktori értekezés már elérhető teljes terjedelmében online, de kérésre szívesen meg is küldöm.
(kép forrása: www.dagbladet.no, kiemelt kép: www.ecbasis.org)