Tegnap egy érdekes beszélgetést folytattam valakivel az épületek jelentette Legionella egészségkockázatról. Szóba került, hogy gyakran észak-európai országok lakói dél-európai nyaralásaik során kapják el a legionárius betegséget.
Hogy betegedhet meg valaki mondjuk a nyaralása során? És tehet-e valamit egy egyszerű vendég a Legionella fertőzés kockázatának csökkentése érdekében? – tette fel a kérdést beszélgetőpartnerem.
A napokban tértünk haza családommal horvátországi nyaralásunkról, ahol egy apartmant béreltünk. Teljesen érthető módon csak igazán apró, ám néha annál hatásosabb eszközökkel csökkenthető ilyenkor a létesítmény jelentette egészségkockázat.
Mi az alábbi óvintézkedéseket tettük:
1.A vízcsapokat nagyon óvatosan, alacsony áramlási sebességgel mind a konyhában,mind a fürdőszobában kifolyattuk kicsit (hideg- és melegvizet is). Azért alacsony áramlási sebességgel való kifolyatást javasolnék, hogy a fröccsenés megakadályozható, így az aeroszolképződés minimális legyen.
2. Megérkezésünkkor az „eco” módra (kb. 45 oC-os HMV) állított villanybojlert maximális hőmérsékletűre tekertük pár órára. Ezzel együtt a keverőcsapokat leghidegebb állásra állítottuk (forrázásveszély elkerülése érdekében, mivelkisgyerekekkel utaztunk) és vigyáztunk a gyerekek testi épségére.
3. A WC-t érkezésünk után, lecsukott fedővel lehúztuk, hogy a tartályban esetlegesen régóta pangó víz kiürüljön.
4. Kerültük mindkét kerti tusoló használatát. Ki tudja, milyen régóta panghatott a víz az árnyékos helyen tárolt gumitömlőben, illetve a hagyományos kerti „napkollektoros” zuhany sem volt meggyőző, bár amilyen meleg volt, ebben egész biztosan a kritikus 50-55 oC fölé tud a víz hőmérséklete emelkedni, csökkentve ezáltal a kockázatot.
5.A split klíma kondenzvizét egy vödörben gyűjtötték. Ezt naponta leürítettük (bár szélcsendes sarokban volt, így kicsi volt esetében az aeroszolképződés kockázata).
Jó nyaralást mindenkinek!