Egy évvel ezelőtti blogbejegyzésünk beszámolt arról, hogy egy magyar tanulmányban fogászati kezelőegységek vízminőségét vizsgálták. A beszámoló szerint Legionella a hálózati minták 40%-ából, és a kezelőegységek negyedéből volt kimutatható. Bár a desztillált vízzel üzemeltetett rendszerekből Legionella nem volt kimutatható, az összes telepszámban nem volt eltérés a desztillált vizes és a hálózati vízről ellátott egységek között.
Ezidáig mindössze néhány esetben írtak le fogászati kezelőegység eredetű halálos legionárius megbetegedést. Egy ilyen példa egy 82 éves olasz nő esete, aki fogászati kezelése során a L. pneumophila baktérium 1-es szerotípusával fertőződött meg és halálozott el. A molekulárius biológiai vizsgálatok kapcsolatot találtak a környezeti és az emberi eredetű Legionella törzsek között. Egy másik jelentés szerint pedig egy fogorvosi egyetem egyik fogászati kezelőegységének kézidarabja által létrehozott legionellával szennyezett aeroszolhoz köthető egy szubkliniai fertőzés. Ismert tény továbbá, hogy a fogászati rendelőkben dolgozók szeropozitivitása szignifikánsan magasabb, mint az átlag populációjé.
Egy olasz vizsgálat∗ célkitűzése megegyezett a hazai tanulmányéval, azaz a különböző típusú fogászati kezelőegységek Legionella kolonizáltságát feltárni. A vizsgálat célja volt továbbá annak feltárása, hogy egyes indikátor mikroorganizmusok jelenléte korrelál-e a Legionella csíraszámmal. Meg kívánták vizsgálni továbbá, hogy a kockázatkezelési eljárás részeként alkalmazott fertőtlenítési gyakorlat megfelelő védelmet biztosít-e a legionellák elszaporodásának megakadályozására.
A fogászati klinika 63 fogászati kezelőegységének turbinájából vett vízmintáztákat vizsgálták két hőfokon (22 °C and 37 °C) tenyészett heterotróf összcsíraszámra, P. aeruginosa-ra és legionellára nézve.
A fertőtlenítőszerrel folyamatosan kezelt vízzel működő fogászati kezelőegységekből vett vízminták vizsgálati eredményei egyértelműen jobban megfeleltek a szabványoknak és az előírásoknak, mint a nem kezelt vízzel működő, vagy az időszakosan, alkalmanként kezelt vízű kezelőegységekből vett mintákéi. Mindezek mellett, a folyamatosan vízfertőtlenítés sem bizonyult minden esetben elégségesnek a Legionella és a P. aeruginosa szennyezettség kialakulásának megakadályozására. Legionellát a kezeletlen minták 36,4 %-ából, a szakaszosan kezelt minták 24,3 %-ából és a folyamatosan kezelt minták 53,3 %-ából tudtak kimutatni.
A doktori értekezésem eredményeivel összhangban megállapították, hogy a szabványos mikrobiológiai komponensek indikátorként fogászati kezelőegységek esetén sem használhatóak a Legionella szennyezettség jelzésére.
Azt tapasztalták azonban, hogy ellenőrző intézkedések bevezetésével, mint pl. ionmentes víz használatával, vagy a folyamatos és a sokk-fertőtlenítés kombinált alkalmazásával a Legionella szennyezettség könnyen kontrolállható. Az elfogadott intézkedések hatékonyságához elsősorban a tervekhez való szigorú ragaszkodás volt szükséges, beleértve a személyzet témával kapcsolatos oktatását és a folyamatos környezeti monitoringot is.
A 2016. februárjában hatályba lépett 49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó közegészségügyi előírásokról az egészségügyi intézményeket fokozott Legionella-fertőzési kockázatot jelentő létesítményekként határozza meg, és mint ilyeneknek a Legionella-fertőződési kockázat egységes módszertan szerinti felmérését el kell végezni.
[1hivatkozas]
Ezen létesítményekben a Rendelet szerint minden esetben kötelező a monitoring is: többek között Legionella-csíraszám meghatározást kell végezni a használati melegvízrendszerből. A fogászati kezelőegységből – bár a Rendelet nem rendelkezik róla – szintén érdemes Legionella vizsgálatot, 22 °C-on számolt telepszám vizsgálatot és Pseudomonas aeruginosa vizsgálatot is elvégeztetni az „Országos Epidemiológiai Központ ajánlása a fogászati egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésére” c. dokumentum előírásai alapján.
∗Impact of a Risk Management Plan on Legionella Contamination of Dental Unit Water – Erica Leoni et al. Int. J. Environ. Res. Public Health 2015, 12, 2344-235