Megjelent az új ISO Legionella szabvány

Nagy változást hoz valószínűleg a Legionella baktérium vízmintából történő kimutatásában, hogy megjelent az új Legionella ISO szabvány (ISO 11731:2017), amely egyelőre „csak” ISO szabvány, még nem került az európai szabványok (EN) közé.

Az új szabvány a korábbiakkal (ISO 11731:1998 és ISO 11731-2:2004) ellentétben minden típusú víz esetében alkalmazható (úgymint pl. hálózati víz, ipari víz, szennyvíz és természetes vizek). Nagy változást jelent továbbá, hogy vízzel összefüggő egyéb mátrixokból történő Legionella kimutatásra is használhatók a szabványban leírt módszerek (pl. biofilm, üledék stb.).

A szabvány elsősorban a közvetlen szélesztéses és a membránszűréses módszerekre koncentrál, az ún. „lemosásos” módszert háttérbe szorítja, de arra is kínál megoldást.

A filteren való tenyésztéshez cellulóz-nitrát, vagy kevert cellulóz-észter membrán használatát írja elő a szabvány, azzal a kitétellel, hogy a membránt először az ISO 7704 szabvány szerint ellenőrizni szükséges.

Az új szabvány a BCYE táptalaj mellett a GVPC táptalaj használatát engedi meg, a GVPN táptalaj használatáról nem esik benne szó (natamicin tartalmú tápt.). Ezen kívül bevezeti a BCYE+ab nevű táptalajt, amelyben a szelektív kiegészítők a polymyxin B szulfát, a nátrium-cefazolin és a natamicin. Az angol Vitens laboratóriuma összehasonlította a kül. táptalajok használata mellett egyes Legionella fajok és szerotípusok visszanyerési rátáját. Három különböző Legionella pneumophila szerotípus esetén a BMPa, a GVPC és az MWY táptalajok használatával a visszanyerési ráta kb. 1/3-dal lecsökkent a BCYE-hez képest, de pl. a L. dumoffii és a L. gormanii esetében kevesebb, mint a fele tenyészett ki a baktériumoknak mind a GVPC, mind a MWY táptalajon a BCYE-hez képest. A BCYE+ab táptalaj alkalmazásával egyes nem-pneumophila törzsek visszanyerési rátája 10 ill. 30 %-kal magasabb a BCYE-hez képest, ugyanezen táptalaj azonban erősen visszaszorítja egyes más nem-pneumophila Legionella törzsek, mint amilyen pl. a L. jordansis visszanyerését (több mint 90 %-kal!).

Az új szabvány kitér rá, hogy a mintavételt az ISO 19458 sz. szabvány szerint kell elvégezni és figyelmeztet arra, hogy a szélsőséges hőmérsékletek a mintavételtől a minta feldolgozásáig kerülendők (fagyás, vagy túlmelegítés).

A szabvány négyféle mintafeldolgozást sorol fel:
1) közvetlen szélesztés (10 000 TKE/l várható csíraszám felett),
2) membránszűrés (tenyésztés a filteren),
3) membránszűrés (ún. lemosásos módszer),
4) higítás (erősen szennyezett minták esetében).

A szabvány a minta előkezelésére is lehetőséget ad, miszerint az lehet
1) hőkezelés (50 oC-on, 30 percig), vagy
2) savas kezelés (pH 2,2, 5 percig).

Komoly újdonság a szabványban, hogy konkrét javaslatot tesz a különböző típusú minták feldolgozási lehetőségeire.

A tenyésztési időt 7-10 napban határozza meg a szabvány 36 oC-on. Az első leolvasásra módot ad a 2., a 3., a 4. vagy az 5. napon, amelyet egy ún. végső leolvasás követ. Érdekesség, hogy egy interkalibrációs vizsgálat nem talált szignifikáns különbségbet 147 minta esetében a 7. vagy a 10. napon végzett leolvasás között.

Különösen hasznos segédeszköz a szabvány alkalmazásához, hogy a minta feldolgozására egy döntési mátrixot állít fel, ami a következőképpen épül fel
1. a minta eredetének és jellemzőjének megállapítása (A: alacsony egyéb szennyezettségű minta, B: magas egyéb szennyezettségű minta, C: extrém magas egyéb szennyezettségű minta).
2. a kívánt alsó kimutatási határ megállapítása
3. szükséges (vagy választható) kezelés meghatározása
4. szükséges (vagy választható) táptalaj meghatározása

Készült a következő előadás nyomán: Simon in ’t Veld (Vitens): Development of ISO 11731:2017

Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Így azonnal értesülhet a legfontosabb hírekről.
LegionellaKontroll