Egy nehéz időszakon vannak túl a létesítmény-üzemeltetők is. A COVID világjárvány egy sor olyan kérdést vetett fel, amelyeken korábban az üzemeltetők nem is gondolkoztak, mint pl. mi a teendő a hálózati vízrendszerek üzemeltetésével egy kiterjedt pangás vagy esetleg teljes leállás esetén. Lássuk be, ez egy szálloda esetében, a világjárvány kitörése előtt elképzelhetetlen is lett volna.
A világjárvány óta a legprecízebben üzemeltetett rendszerek esetében is a vízvizsgálati eredmények gyakran tartogatnak kellemetlen meglepetéseket. Ez a mindössze néhány hónapos rendkívüli üzem és az ebből adódó pangás is elegendő volt ahhoz, hogy olyan komoly biofilmréteg alakuljon ki egyes rendszerekben, amelyek hónapokkal a normál üzem visszaállta után sem távolítható el. Egy szó mint száz: olyan rendszerek is súlyosan szennyezettek lehetnek most legionellával, ahol soha korábban ez a probléma nem lépett fel.
De miért foglalkozunk a hálózati víz esetében a legionellákkal?
A Legionella baktérium jelentőségét pedig az adja, hogy vizes környezetekben – hálózati vízben, medencékben, hűtőtornyokban – könnyen elszaporodik és ha az onnan kikerülő vízpermetet belélegezzük, akkor az arra fogékonyaknál súlyos, atípusos tüdőgyulladást okozhat. Legyinthetnénk is, de a betegség halálozási aránya még ma is meghaladja a 10 %-ot, azaz minden 10. legionárius betegséggel diagnosztizált beteg meghal.
Most az energiaválság hatására – érthető módon – az intézmények üzemeltetői spórolási intézkedéseket kívánnak bevezetni. Ma jelent meg pl. az Eduline internetes portálon, hogy a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatói hétfő reggel Neptun-üzenetben tájékoztatást kaptak különböző „energiamegtakarítási intézkedések” bevezetéséről. Így – a portál szerint – többek között arról értesülhettek a hallgatók, hogy az egyetem mosdóiban elzárják a meleg vizet – ahogy fogalmaztak: „a WC, mosdó helyiségekben a használati melegvíz („HMV”) szolgáltatás megszűnik, míg a tornatermek, sportlétesítmények zuhanyzóiban 38 °C állítják be a meleg vizet.”
Ez energetikai szempontból kétségkívül egy logikus döntés.
A Legionella baktériumok szaporodásának azonban a langyos víz különösen kedvez. A szaporodásuk úgy akadályozható meg, hogy ha az ivóvíz kellően hideg (20 °C alatti), a melegvíz hőmérséklete pedig meleg (legalább 50, de inkább 55 °C-os). Ha 38 °C-os valahol a használati melegvíz hőmérséklete, komolyan számolni kell a legionellák gyors és kritikus mértékű elszaporodásával. Ez csak folyamatos vegyszeres fertőtlenítéssel előzhető meg hatékonyan. Kérdés, hogy egy folyamatos vegyszeres fertőtlenítés költséghatékonyabb-e egy kiterjedt rendszerben. Másik megoldás lehet az, ha a kiterjedt, de elavult központi rendszereket egyéni energiaellátókkal helyettesítik (pl. villanybojlerek). Erre természetesen olyan létesítményben, ahol szélsőségesen nagy a kommunális vízfelhasználás (pl. uszoda, edzőterem, szálloda) nincs is lehetőség, de egy olyan épületben, ahol alacsonyabb a HMV elvétel, ez megfontolandó lehet.
Egy biztos, a 38 °C-os HMV hőmérséklet önmagában, kiegészítő folyamatos vegyszeres fertőtlenítés nélkül egy téves intézkedés és javaslom a döntéshozóknak a kérdést újra megvizsgálni!