A 2016. januárban kelt blogbejegyzés kiegészítése: A mai napon, 2017. május 25-én, a Magyar Hidrológiai Társaság Vitális Sándor Szakirodalmi Nívódíjat adományozott dr. Barna Zsófia és kollegái, dr. Kádár Mihály, Kálmán Emese, Róka Eszter, Szax Anita és dr. Vargha Márta részére a „Legionella prevalence and risk of legionellosis in Hungarian Hospitals” c. 2015-ben megjelent tudományos munkájukért.
A 2016. januárjában kelt blogbejegyzés:
Múlt heti, a Water Researchben megjelent cikkünkben bemutattuk, hogy a hazai használati melegvízhálózatok milyen nagymértékben szennyezettek legionellával. A legkomolyabb a kórházak, iskolák, illetve központi melegvízellátású lakóingatlanok esetében a kolonizáció mértéke. Ez azért figyelemreméltó és egyben elkeserítő is, mert a kórházi ellátást igénylő betegek fokozottan fogékonyak lehetnek egyes fertőző betegségekre, közülük is a legionárius betegségre.
A múlt heti bejegyzéshez hasonlóan ezen a héten is egy tudományos cikk összefoglalójának a magyar fordítását adjuk közzé, de ez most kifejezetten a kórházi vízhálózatokból vett vízminták eredményeire koncentrál.
A cikk összefoglalója:
„A nosocomiális legionárius betegség a világ minden táján egyre nagyobb problémát jelent. Magyarországon, a jelentett esetek kb. 20 %-a kórházi ellátással összefüggő megbetegedés, azonban jogi szabályozás hiányában a kórházak nem ellenőriztetik rutinszerűen vizes rendszereik legionella szennyezettségét.
A vizsgálatba vont 23 kórház használati melegvízrendszerének több mint 90 %-ából azonosítottak Legionella baktériumokat. A csiraszámok jellemzően meghaladták a közegészségügyi kockázatot jelentő 1000 TKE/l-es értéket.
Valamennyi kórházban kritikusan alacsony használati melegvíz hőmérséklet-értékeket mértek (<45 °C) és az épületen belüli hőmérsékletesés is igen tág határok között mozgott (3-38 °C). A magas hőmérsékletesés a nem megfelelő cirkulációra utal. A legtöbb kórház 30 évnél idősebb volt (77 %), azonban az eredmények azt mutatták, hogy az új rendszerek (3) is rövid idő alatt kolonizálódhatnak legionellákkal, ha a HMV hőmérséklete alacsony.
A Legionella előfordulásának veszélyét a sérülékeny ivóvízbázisból szolgáló víz, az összetett vízhálózat és a nagyméretű HMV tartály növelte (Esélyhányadosok: 28,0, 27,3, 27,7), az eredmények szignifikánsak.
A kockázatcsökkentő beavatkozások (beleértve a hő- vagy vegyszeres fertőtlenítést) csak akkor bizonyultak hatékonynak, ha a rendszert a beavatkozás elvégzése előtt beszabályozták. Annak ellenére, hogy a kockázati tényezőkben jelentős különbséget nem találtak, a nosocomiális legionárius betegséget jelentő kórházak esetében lényegesen magasabb volt a Legionella pneumophila 1 izolátumok aránya, az eredmény szignifikáns.
A hazai kórházak környezeti legionella monitoringja arra utal, hogy a kórházi ellátással összefüggő legionárius betegség erősen aluljelentett. A magas kolonizáltsági arány azonnali környezeti Legionella vizságlat és jogszabály szükségességét indokolja.”
Az eredeti cikk és az összefoglalója elérhető az Akadémiai Kiadó honlapján.