Miért született a rendelet? Miért kell egy újabb papír a fiókba?
Európa legtöbb országában már a 2000-es évek elején volt valamiféle szabályozás a vizes rendszerek Legionella szennyezettségével kapcsolatban. Olyan szerencsés voltam, hogy részt vehettem egy tanfolyamon Londonban 2007-ben, ahol több európai ország képviselője elmondta, hogy náluk hogyan szabályozott ez a terület. Nagyon nagy szórást tapasztaltunk. Nálunk, Magyarországon az üzemeltetők ezzel a kérdéssel akkortájt még jellemzően nem foglalkoztak (ez alól kivételt elsősorban a francia, angol, holland stb. vállalatok hazai leányvállalatai képeztek).
A tanfolyamon megfigyelhettük, hogy azokban az országokban volt már valamiféle szabályozás a Legionella kockázat témájában, ahol zajlott már le komolyabb, akár több száz embert is érintő legionárius betegség járvány. A legtöbb országban tehát a jogi szabályozást az első nagyobb járvány lezajlása után vezették be (ugyan nem Európa, de jó példa erre a 2015-ös New Yorki-i legionellózis járvány, ahol annak lecsengése után vezették be, hogy a nedves hűtőtornyok üzemeltetése – egyébként pont úgy, mint Magyarországon – regisztrációhoz kötött. A zsúfolt Bronx városnegyedben, ezen regisztráció hiányában ugyanis a hatóságok nehéz helyzetben voltak, amikor a megbetegedést okozó Legionella forrását akarták azonosítani. De ne is menjünk olyan messzire, hiszen Európában is zajlottak már le nagy, több száz fő megbetegedésével járó Legionárius betegség járványok.
[1hivatkozas]
Az is megfigyelhető volt az egyes országok szabályozási rendjében, hogy elsősorban arra a közegre vagy közegekre kiélezett a szabályozásuk, amely közegekkel kapcsolatba voltak hozhatók ezek a nagy járványok, így a francia szabályozás középpontjában a nedves hűtőtornyok, a németében a hálózati víz áll, Hollandiában pedig pezsgőmedence eredetű volt a legnagyobb járvány. Ezzel szemben az Egyesült Királyságban meg – ahol igen komoly hagyománya van a víz eredetű megbetegedések megelőzésének – minden kockázati közeg azonos mélységben érintett a szabályozásban.
Mindezzel szemben Magyarországon az ún. Legionella rendelet megszületéséhez nem volt szükség nagyobb járványra. A szabályozás szakmai létjogosultsága ennek ellenére nem is kérdés. Az a tapasztalat, hogy a hazai vizes közegek – a rendelet megszületése előtt – igen komolyan szennyezettek voltak Legionella baktériummal. A Water Research neves szakmai folyóiratban megjelent tudományos cikk (amelynek én vagyok az első szerzője) azt írja le, hogy a hazai használati melegvíz-rendszerek 60 %-a szennyezett különböző mértékben legionellával, nem ritkán azonnali beavatkozást igénylő mértékben.
[2hivatkozas]
A doktori kutatásom során pedig azt tapasztaltam, hogy – a hálózati víz nagymértékű szennyezése mellett – a pezsgőmedencék egyharmada is szennyezett Legionella baktériummal. (A pezsgőmedencék a fokozott aeroszolképződés miatt jelentenek kockázatot, mivel az onnan kikerülő vízcseppek könnyen jutnak a tüdőbe.) A nedves hűtőtornyok esetében is hasonlóan magas szennyezettségi aránnyal számolhatunk és a nedves hűtőtornyok jelentette egészségkockázatot az növeli tovább, hogy mivel a berendezésből kikerülő aeroszol nagyon nagy távolságra eljuthat (akár több km-re is), így az exponáltak száma, azaz azok száma, akik belélegzik az onnan kikerülő – adott esetben Legionella baktériumokat is tartalmazó – vízpermetet/aeroszolt, nagyságrendekkel nagyobb lehet, mint egy pezsgőmedence vagy egy használati melegvíz-rendszer esetében.
Ez alapján tehát a döntéshozók látták, hogy
- vannak a világon nagy Legionárius betegség járványok, közülük nem kevés Európában és a megbetegedettek száma nem ritkán több száz főt is eléri,
- a hazai vízrendszerek közül a legnagyobb kockázatot jelentők, úgymint a hálózati hideg- és melegvízrendszerek, a nedves hűtőtornyok és a pezsgőmedencék, komolyan szennyezettek lehetnek legionellával.
Ezek a tények pedig egyértelműen alátámasztották a rendelet megszületésének létjogosultságát.
Mi a célja a rendeletnek?
- Az üzemeltetők/a tulajdonosok a vizes rendszereiket a Legionella kockázat figyelembevételével üzemeltessék és
- kiugró Legionella-vizsgálati eredmények esetén
– ismerjék fel és kezeljék helyén a problémát, illetve
– tudják, mi a teendő, azaz milyen kockázatcsökkentő lépésekre van szükség.
És itt kérdezek vissza: Ez valóban csak egy újabb papír a fióknak?
Nem, ugyanis a medence, a fogorvosi szék, a melegvíz-rendszer stb. üzemeltetője felelős
- a létesítmény területén megforduló, a rendszerekből kikerülő aeroszollal kapcsolatba kerülő látogatók (nem szabad elfelejteni például, hogy az adott rendszer üzemeltetése után egy zárt légtérben órákkal később is akár lebegve maradhat a légtérben a baktérium) és a
- a dolgozók egészségéért.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindemellett az üzemeltető társadalmi felelőssége is egyértelmű, mivel pl. a nedves hűtőtornyokból kikerülő aeroszol – mint fentebb már megfogalmazásra került – akár több km-es távolságban is képes tömeges megbetegedéseket okozni, azaz a lakossággal szemben is igen komoly a felelősség, gondoljunk csak vissza a new yorki példára.
Emiatt a kellő körültekintéssel és tudatosan elkészített Legionella kockázatértékelés és megfelelő monitoring akár életet is menthet!
(kiemelt kép forrása: driventoblog.wordpress.com)