A szennyvíztisztító telepekkel foglalkozó négyrészes sorozatunk első két cikke (1. itt., 2. itt) megismertette az Olvasót a Legionella baktériummal és az általa okozott legionárius betegséggel, áttekintette az ipari illetve a kommunális szennyvíz valamint a szennyvíztisztítótelepek jelentette egészségkockázatot illetve azt, hogy egyes iparágak szennyvíztisztítói miért jelentenek nagyobb kockázatot a legionárius betegség kialakulása szempontjából és milyen nagyobb járványok illetve különleges esetek köthetők ezekhez a típusú szennyvíztisztítókhoz és mi állhat ennek hátterében.
Ezen a héten egy összegzéssel és kockázatértékeléssel egészítjük ki a cikksorozatot, illetve összefoglaljuk az észak-rajna-vesztfáliai szakértői állásfoglalás legfontosabb megállapításait.
A szennyvízkezelési technológiákkal kapcsolatos inhalációs kockázatok jellemzően kezelhetők. Bizonyos esetekben például indokolt lehet a munkavállalók számára megfelelő maszkot vagy egyéb védelmi berendezést viselni.
A legfontosabb tényezők, amiket mérlegelést igényelnek:
1.) érdemes kerülni a levegőztetést a legionellát és más patogén szervezetet tartalmazó aeroszol levegő útján történő terjedésének megakadályozása érdekében,
2.) megfontolást igényel a levegőztető medence befedése és
3.) a víz fertőtlenítése is.
Mivel azonban az utóbbi kedvezőtlenül befolyásolhatja az aerob folyamatokat, ezért vannak olyan helyzetek, amikor érdemes megfontolni a kezelés technológiai átalakítását anaerob jellegűre.
A hőmérséklet csökkentésével (20 °C alá) könnyen visszaszorítható lenne a legionellák elszaporodásának kockázata, azonban erre jellemzően sem energetikai sem ökológiai szempontból nincs lehetőség. A fehérjében gazdag tápanyagok koncentrációjának csökkentése is kedvezően hathat a legionellák szaporodásának visszaszorítására, ilyen irányú kutatásoknak kell ennek a lehetőségnek gyakorlati megvalósíthatóságát és hasznát ellenőrizni.
Az iszap korának csökkentése sem megfelelő döntés a probléma megoldása érdekében, mivel a legionellák növekedési rátája optimális peremfeltételek mellett lényegesen magasabb, mint a nitrifikáló baktériumoké, amik szerepe azonban nélkülözhetetlen a szennyvízkezelésben (a folyamat során az elemi nitrogén nitritté, nitráttá alakul). Emellett megpróbálták UV-fertőtlenítéssel a legionellák gazdaszervezeteinek (pl. amőbák) elpusztításával a legionellák szaporodását visszaszorítani, de ezen törekvések sem bizonyultak sikeresnek.
Nogueira és munkatársai 2016-ban számos fizikai és kémiai fertőtlenítési módszert vizsgáltak szennyvíztisztító telepken a kockázatcsökkentés érdekében, pl. hidrogén-peroxidot, klór-dioxidot, alkalikus pH-t, ózont és ultrahangot, amelyek hatástalanok maradtak a L. pneumophila koncentrációjának csökkentésére az aktíviszapban anélkül, hogy a biológiai aktivitást gátolták volna. Rendkívül fontos a L. pneumophila szaporodását közvetlenül az aktíviszapban megakadályozni, mivel így előzhető meg mind a legionellával szennyezett aeroszolok kibocsátása, mind a legionellát tartalmazó szennyvíz kibocsátása. Ezért a jövőbeli kutatásoknak olyan specifikus Legionella-gátlók kifejlesztésére kell összpontosítaniuk, amelyek a szennyvíz biológiai kezeléséhez szükséges kulcsfontosságú mikroorganizmusok aktivitását nem befolyásolják.
Összefoglalásul megállapítható, hogy a kedvező hőmérsékletű és magas hasznosítható szervesanyagtartalmú szennyvizekben a legionellák elszaporodásának megakadályozása a jövő kihívása marad.
Mindemellett az elfolyó víz UV fertőtlenítése (254 nm-en) hatékony módszer lehet azonban a telepről kikerülő tisztított szennyvíz Legionella csíraszámának csökkentésére. Az UV fertőtlenítés jó lehetőség lehet az esetben is, ha a szennyvíztisztítóban elszaporodtak a legionellák. Ilyenkor azonban a körültekintő üzemeltetéshez hozzátartozik, hogy az UV kezelést meg kell hogy előzze a szennyvíz szilárdanyagtartalmának csökkentése.
Alternatív megoldást jelenthetnek mikroszűrési eljárások alkalmazása is. Biológiai szennyvíztisztítás esetén ez azonban az alacsony permeabilitás miatt nehézségbe ütközhet.
Kémiai fertőtlenítés esetén nem szabad figyelmen kívül hagyni a szennyvíz vegyszermaradvány-tartalmát és azok hatását a befogadókra, illetve a semlegesítéssel keletkező anyagok hatásával éppúgy számolni szükséges (pl. sók keletkezése).
A szennyvíztisztítóból kikerülő Legionella baktérium feltételezhetően nagyobb kockázatot jelent – közvetve (pl. hűtőtoronyba kerülve a víz), vagy közvetlenül – mint azt eddig tudni vélhető volt. Ennek ellenére a legtöbb nemzetközi vagy nemzeti szabályozás vagy egyáltalán nem is foglalkozik a Legionella kockázat kérdésével, vagy a szennyvíztisztítóra, mint kockázati közegre egyáltalán nem tér ki. Ez utóbbi áll fenn Magyarországon is, azaz van közforgalmú létesítmények esetében komoly kockázatértékelési kötelezettség – a 49/2015 (XI.6.) EMMI rendelet –, de a szennyvíztisztítót, mint kockázati létesítményt, vagy magát a szennyvizet, mint kockázati közeget felsorolás szintjén sem említi a szabályozás.
Legjobb tudásom szerint mindössze egyetlen rendelet terjed ki a szennyvíztisztítók önellenőrző vizsgálatainak elvégzésére, mégpedig a németországi Észak-Rajna-Vesztfália Klímavédelmi, Környezeti, Mezőgazdasági, Természet- és Fogyasztóvédelmi Hatóságának rendelete, ami a 2013-as, a hírlevélsorozat 2. számában, említett legnagyobb németországi legionárius betegség járványt követően született meg. Az önellenőrző vizsgálatokat akkor kell végezni, ha a biológiailag kezelt szennyvíz ≥ 23 °C-os hőmérsékletű, az alábbi iparágak esetében: tejipar, cukoripar, húsipar, söripar valamint cellulóz- és papíripar. Azért ezen iparágak esetén van szükség a vizsgálatra, mert ezeknél gyakran magas a szennyvíz tápanyagkoncentrációja (pl. fehérjetartalma), amely hozzájárulhat a legionellák elszaporodásához. A szabályozás hatálya alá tartoznak azon kommunális szennyvíztisztítók is, amelyek a fenti iparágak valamelyikéből származó szennyvizet is kezelnek. Az első évben ezeket az önellenőrző vizsgálatokat negyedévente kell elvégezni, „nem szokatlan” eredmény esetén a gyakoriság csökkenthető, évi egy alkalomra. Ilyenkor a mintavételezést a nyári hónapokban kell elvégezni. Érdekesség, hogy határértéket nem határoz meg ez a rendelet. Ha azonban a Legionella koncentrációja eléri vagy meghaladja a 10 000 TKE/l-t, akkor a L. pneumophila koncentrációja is meghatározandó és a szerotipizálást is el kell végezni (magyarázat: a legionárius megbetegedések legnagyobb része, több mint 90 %-a a Legionella pneumophila fajhoz köthető, és a fajon belül is erősen változik egyes szerotípusok fertőzőképessége, magyarul ebből a meghatározásból arra próbálnak következtetni, hogy mekkora kockázatot jelent az adott faj vagy szerotípus jelenléte a szennyvíztisztító telepen.)
Annak ellenére, hogy a rendelet határértéket nem határoz meg, szakértők csoportja az alábbi kockázati szinteket különítette el:
1. 10 000 TKE/l alatt nincs szükség kockázatkezelési beavatkozásra
2. 10 000 és 100 000 TKE/l között: a dolgozókat és a tisztított szennyvizet használókat értesíteni szükséges az esetleges közegészségügyi kockázatról; faji és szerotípus szintű azonosítás (ld. fentebb) és további ellenőrző vizsgálatok elvégzése szükséges valamennyi, az azonosítás helyét követő tisztítási lépés helyén a létesítményben
3. 100 000 TKE/l-t meghaladó koncentráció esetén kockázatkezelő beavatkozásokat kell végrehajtani a Legionella csíraszám csökkentése érdekében, további ellenőrző vizsgálatokat kell végezni a kezelt vizet befogadó vízrendszerekből, emellett a levegőztetett medence felett levegőmintát kell venni és meg kell határozni a Legionella forrását (azaz a szennyvíztisztító telep előtt is mintázni szükséges).
Ha az elfolyó vizet hűtőtoronyban vagy öntözési célból tovább hasznosítják, akkor nagyjából egy nagyságrenddel szigorúbb határértékek betartása javasolt.
Cikksorozatunk legvégén, a jövő héten összefoglaljuk, hogy a fent hivatkozott németországi Észak-Rajna-Vesztfália tartomány részére készült szakértői állásfoglalás milyen kockázatcsökkentő intézkedéseket javasol olyan esetben, ha ilyen beavatkozás elvégzése szükséges.
A cikksorozat korábbi részei elérhetők itt:
1. rész. Bevezető. A szennyvíztisztítótelepek jelentette veszélyek a legionárius betegség szempontjából
Ha szívesen olvasna még többet a szennyvíztisztító telepekben elszaporodó legionellákról, érdekes járványokról és a kockázatcsökkentés lehetőségeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!