Négyrészes cikksorozatunk első részét olvashatják a Legionella baktérium jelentette egészségkockázatról és annak megelőzési lehetőségei a szennyvíztelepek dolgozói és a környező lakosság esetében.
Bevezetés
Általánosan elfogadott tény, hogy a szennyvíztisztító telepeken a tisztítandó víz gyakran szennyezett legionellával, sőt a szennyvíztisztító telepek számos legionárius betegség járvány esetében a fertőzés forrását is jelentették, ezért legionárius betegség eredetének azonosításakor mindig figyelembe kell venni a szennyvíztisztító telepet, mint a fertőzés kialakulása szempontjából kockázatot jelentő létesítményt.
Az aerob biológiai rendszerek általában megfelelő körülményeket biztosítanak a legionellák szaporodásához, mivel magas a szennyvíz szerves nitrogén- és oxigén-tartalma, megfelelő a hőmérséklet és a protozoák jelenléte is kedvező. Nem minden szennyvíz jelent azonban hasonlóan optimális feltételeket a legionellák számára, különösen a petrolkémiai, az élelmiszer- és a tejipari, a papírgyári és a sörgyári szennyvizek esetében magas a legionellák elszaporodásának kockázata. Különböző kockázatcsökkentő és -kezelő intézkedésekkel azonban mérsékelhető a fertőzés kialakulásának esélye.
Cikkünk Caicedo és mtsai., a Water Research tudományos lapban megjelent összefoglaló, ún. review cikke nyomán készült, de felhasználja a németországi Észak-Rajna-Vesztfália tartomány számára készült szakértői jelentést is.
A Legionella baktérium természetes és mesterséges vizekben fordul elő, természetben gyakran alacsony csíraszámban, de az épített vizes környezetekben gyakran kedvezőbbek a feltételek a szaporodásához és kritikus mértékben elszaporodhat, gyakran akár olyan csíraszámban, amely megbetegedés kialakulásához is vezethet. A betegség úgy alakul ki, hogy a legionellával fertőzött vízből kikerülő aeroszolt (nem látható vízpermet) belégzi valaki. Ha a legionellát tartalmazó aeroszol elég kis méretű, akkor lejuthat a tüdő legmélyére és ott a megbetegedés kialakulásához vezethet. A legionárius betegség fő tünete a tüdőgyulladás, de számos egyéb – gyakran súlyos – kísérőtünet is jelentkezhet (pl. idegrendszeri, gyomor- és bélrendszeri). A betegek gyakran kórházi, nem ritkán intenzív terápiás ellátást is igényelnek. A Legionella baktérium által okozott legionárius betegség jelentőségét az is adja, hogy nagyon magas (10 %-ot meghaladó, de egyes esetekben akár 30 %-ot is elérő) a halálozási aránya; Magyarországon 2018-ban a halálozási arány 14 % volt. Európában egyébként 2018-ban 11 343 esetet regisztráltak, ami 100 000 lakosra vonatkoztatva 2,19 esetet jelent és a halálozási ráta 7,76 % volt ebben az évben Európában.
Az esetek egy részében – járványügyi kivizsgálás során – igazolódik is a víz eredet. A legtöbb megbetegedés nedves hűtőtorony, pezsgőmedence vagy hálózati víz eredetű, de nem szabad elhanyagolni az egyéb kockázati közegek jelentőségét sem, ilyenek a szökőkutak, a párásító berendezések és a nagynyomású mosók mellett a szennyvíztisztító telepek is. Oldalunkon már számos kockázati közeggel foglalkoztunk, de a szennyvízzel még szinte egyáltalán nem. A különböző országok, olykor nagyon részletes, témába vágó szabályozásai – mint amilyen a magyar 49/2015 (XI.6.) EMMI rendelet és az általa hivatkozott Módszertani levél is – sem szentelnek figyelmet a szennyvíztisztító telepeknek, mint a betegség szempontjából kockázatot jelentő létesítménynek és a szennyvíznek, mint kockázati közegnek, sőt a Módszertani levél még felsorolás szintjén sem említi meg ezeket.
Ipari és kommunális szennyvíz
Noha számos tanulmány már leírta ezt a kockázatot, az ismeretlen eredetű legionárius megbetegedések jelentős részét továbbra is feltételezhetően biológiai szennyvízkezelőkből – 1.) közvetlenül a telepről vagy 2.) a tisztított szennyvizet befogadó vízből – kikerülő Legionella baktériumot tartalmazó aeroszolok általi expozíció okozza.
Számos különböző eredetű szennyvíz biztosít egész évben kedvező körülményeket a legionellák és egyéb baktériumok szaporodásához, azaz többek között megfelelő vízhőmérsékletet, szerves nitrogén- és foszforforrásokat valamint protozoák jelenlétét. Utóbbiak védelmet biztosítanak a fertőtlenítőszerekkel szemben illetve fehérjeforrásokként szolgálhatnak. Ezek kevésbé szennyezett vizekben valószínűleg nem vagy csak lényegesen alacsonyabb koncentrációban fordulnának elő. Caicedo és munkatársai 2018-ban leírták, hogy a szennyvíztisztító telepen legionellák elsősorban az aktíviszapban fordulnak elő, ahol azonban meglepő módon kevés olyan protozoát találtak, amelyek legionellával fertőzöttek lettek volna. Ez azért érdekes, mert a Legionella intracelluláris parazita és sokáig úgy vélték, hogy szaporodásuk csak gazdaszervezetben biztosított. A legionellák legtipikusabb protozoa gazdaszervezetei – úgymint a Acanthamoeba, a Hartmannella és a Naegleria fajok – gyakran kimutathatók az aktíviszapban is.
Mivel a betegség kialakulásához a legionellát tartalmazó aeroszol (permet) belégzése vezet és nem a legionellával szennyezett ivóvíz megivása, ezért az olyan szennyvízkezelési eljárás, amely során – vagy levegőztetéssel vagy spontán módon – aeroszol képződik egyértelműen kockázatot jelent. A szennyvízkezelés gyakran biológiai, amely vagy lefedetlen aerob rendszerekkel vagy aktív szennyvíziszapos eljárással valósul meg. A kockázatnak elsősorban a dolgozók kitettek, de fennáll – elsősorban az uralkodó szélirányban – a lakosság expozíciójának kockázata is, néha meglepően nagy távolságokban is. Emellett további kockázatot jelenthet a tisztított, nem ivóvíz minőségű víz mezőgazdasági célú, öntözésre történő felhasználása és a tisztított, nem ivóvíz minőségű víz hűtőtornyokban történő újbóli felhasználása is.
A legtöbb szennyvíz eredetű legionellózis járvány esetében nem kommunális szennyvízkezelőket, hanem különböző ipari – úgymint petrolkémiai, élelmiszer-, különösen tej- és söripari illetve fa- és papíripari – szennyvíztisztítókat azonosítottak a baktériummal szennyezett közegként. A kommunális és az ipari szennyvíz között a két alapvető különbség általában a hőmérséklet és a szervesanyag-tartalom (összetétel és koncentráció is), utóbbi magasabb általában az ipari szennyvizekben.
Ezen a héten megismerkedtünk a Legionella baktériummal és az általa okozott legionárius betegséggel és áttekintettük az ipari illetve a kommunális szennyvíz és a szennyvíztisztítótelepek jelentette egészségkockázatot általánosságban ezen betegség szempontjából.
Jövő héten azzal foglalkozunk, hogy egyes iparágak szennyvíztisztítói miért jelentenek nagyobb kockázatot és milyen nagyobb járványok illetve különleges esetek köthetők ezekhez a típusú szennyvíztisztítókhoz és mi állhat ennek hátterében.
Mától két hétre összefoglaljuk az eddigi tapasztalatokat, áttekintjük a szennyvíztisztítókra létező szabályozások közül a témával messze legrészletesebben foglalkozó németországi, Észak-Rajna-Vesztfália rendeletét és szakértői állásfoglalását, amely állásfoglalás – a hazai rendelettel nagyon hasonló módon, de szennyvíztisztító telepek szennyvizeire – konkrét kockázati szinteket és hozzájuk kapcsolódó intézkedéseket fogalmaz meg.
Három hét múlva pedig összefoglaljuk, hogy ez ezen tartomány részére készült szakértői állásfoglalás milyen kockázatcsökkentő intézkedéseket javasol olyan esetekben, ahol kockázatcsökkentő beavatkozás elvégzése szükséges.
Ha szívesen olvasna többet a szennyvíztisztító telepekben elszaporodó legionellákról, érdekes járványokról és a kockázatcsökkentés lehetőségeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre!